A migráció témájára felépített választási kormánypropaganda Magyarországot célországként festi le, holott csak tranzit szerepet töltött be egy rövid ideig. Az ország területére senkit nem lehet külső kényszerből „betelepíteni”, ha ezt Magyarország kormánya, vagy maga az érintett nem akarja. A határkerítést egyetlen ellenzéki párt sem fogja lebontani. A magyar-szerb határon kifeszített szögesdrót az államhatárnak mindössze 8 százalékát zárja le, így a valódi problémákat nem oldja meg ugyanúgy, mint a migrációellenes jogszabályok, vagy a tranzitzónák. Nagyobb migrációt csak modern technikával és jól kiképzett élő erővel lehetne kezelni, ezek fejlesztését azonban a kormány elhanyagolta.

 

A nemzetközi migráció erősödése

​

Az elvándorlás (migráció) állandó jelenség a világban. Háborúk, természeti katasztrófák vagy a gazdasági szükség időnként felerősítik az indítékokat. A migránsok számára a célt a biztonságos és jobb életkörülményeket kínáló országok, övezetek képezik, Nyugat-Európa az elsők között szerepel. A XXI. század elején új és erős migrációs hullámok indultak el más földrészekről Európa irányába. Indítékaik három fő kiváltó okra vezethetők vissza. Az első a háborús menekültek számának növekedése (Afganisztán, Irak, Szíria stb.). A második, részben az előzőhöz kapcsolódva, a gazdasági migráció. A harmadik e kettőre rátelepedve a szervezett, üzletszerű embercsempészet.

​

A forrás-országoktól távolodva a három indíték mindinkább összefonódik és egyre nehezebb őket szétválasztani. Hasonlóképpen keverednek a vándorló tömegben a különféle etnikumok és állampolgárságok. Sok migráns szándékosan elhagyja a személyi okmányait biztonsági okokból, vagy hogy más identitással (pl. szír) jobb elbánást érjen el.

​

A balkáni útvonalon keresztül Nyugat-Európába tartó migráció fokozatosan erősödött, majd 2015-ben hirtelen megugrott. Ez nem volt váratlan, az EU már 2003-ban közös fellépést sürgetett, de hiába. A megnövekedett menekülthullám szokatlan megterhelésnek tett ki néhány tranzit országot (köztük Magyarországot) és kevés célországot (Svédországot, majd főleg Németországot). Az EU-tagállamok többsége azonban nem érzékelte a problémát.

​

A schengeni rendszer tehetetlennek bizonyult a zöldhatáron át, okmányok nélkül özönlő tömeggel szemben. Az egyes országok hatóságai nem győzték a területükre lépők személyazonosságának megállapítását és a menekültügyi kérelmek befogadását. A humanitárius ellátó rendszerek is csődöt mondtak, emberek ezrei maradtak élelem, víz, fedél és orvosi ellátás nélkül. A megoldás a gyors és hatékony közös cselekvés lett volna mindezeken a területeken, erre azonban sem az EU egésze, sem a schengeni együttműködésben részt vevő 26 állam nem volt hajlandó. Az érintett kormányok nagy része csak szabadulni akart a problémáktól.

​

A kezdetben zűrzavaros helyzet lassan letisztult. Egyes országokban – élükön Németországgal – kialakultak a megfelelő technikák és intézmények az egymást követő lépések intézésére, ezek: az emberséges fogadás, a személyazonosság megállapítása, a menekültügyi kérelmek elbírálása, az arra jogosultak befogadása és elhelyezése, az elutasítottak kitoloncolása és visszaszállítása. Németországban például ez az infrastruktúra ma már arra is alkalmas, hogy az esetleges jövőbeni menekülthullámokkal szakszerűen bánjanak, nem úgy, mint 2015-ben.

 

Magyarország érintettsége és válaszai

​

Magyarország útba esett a Törökország felől jövő és Nyugat-Európába tartó migránsoknak, de egyáltalán nem volt számukra célország. 2015 nyarán mintegy 400 ezer ember haladt át az ország területén Nyugat-Európa felé igyekezve. A menekülők útvonalát a magyar-szerb határon 2015 őszén felépített kerítés délebbre terelte, de a migráció Ausztria és Németország irányába a korábbi csapáson folytatódott.

​

A Fidesz-kormány belpolitikai hasznot szimatolt a menekültügyben, ezért 2015-ben mesterségesen kiélezte a helyzetet (a Keleti-pályaudvaron, majd Röszkénél feltartóztatta a migránsokat). A témára felépített hamis kormánypropaganda legnagyobb csúsztatása az, hogy Magyarországot következetesen célországként festi le („nem veheted el a magyarok munkáját”), holott hazánk nyilvánvalóan csak tranzit szerepet töltött be.

 

További hamisítás a terrorizmus összemosása a menekültüggyel és általában a migrációval. A hazánkon 2015-ben átvonuló tömegben néhány Nyugat-Európába tartó terrorista is megbújt, akiket azonban a felkészületlen magyar hatóságok nem észleltek. A terrorizmus kiszűréséhez is nemzetközi együttműködés és sokkal jobb hazai módszerek szükségesek.

​

Magyarországon immár három éve folyamatosan tombol a mesterségesen szított migránsellenesség, amely az ál-népszavazásokkal együtt óriási költségeket emésztett fel. A Fidesz-kormány azonban nem a valódi okokat tárta az ország elé, hanem hatalmas nemzetközi összeesküvés képét vizionálta: minden egyetlen személy (Soros) szándékai szerint történik, az ördögi terv végrehajtója pedig az EU (amely egyébként éppen azon igyekszik, hogy a migrációt megfékezze és a menekültügyet közös erővel ellenőrizhetővé tegye).

 

A Fidesz-kormány ezzel többszörösen árt az országnak. Egyrészt itthon felkorbácsolta az idegenellenes indulatokat, másrészt Magyarországot és népét elvetemült, embertelen színben tűntette fel, harmadrészt megfosztotta az országot attól, hogy ténylegesen felkészüljön az esetleges további migrációra, létrehozza a megfelelő intézményeket, beszerezze a technikát és kiképezze a végrehajtókat.

 

Újabb konfliktus az EU-val

​

A 2015 őszi helyzet nyomása alatt az EU (belügyminiszterek tanácsa) egy félresikerült intézkedést is hozott: táblázat szerint próbálta szétosztani a célországokra háruló terhek egy csekély részét. Ez az elgondolás nem számolt a migránsok szándékaival, akik egyébként a schengeni övezetben – szabályosan vagy szabálytalanul – akadály nélkül mozoghatnak és a legfejlettebb országokba próbálnak eljutni. Úgyszintén hiányzott a végrehajtáshoz a tagállamok kormányainak erős és egybehangzó akarata.

​

A Fidesz-kormány a rögtönzött terv végrehajtásával szembeszegült és erre buzdította a többi visegrádi országot is, amelyeket egyébként a migráció egyáltalán nem érintett. Nem a Magyarországra kiszámított alig 1300 menekültről volt szó (amiből a valóságban igen kevesen éltek volna a lehetőséggel), hanem az ügy kapcsán újabb frontot nyitott az EU-val az ellene folytatott „szabadságharc” szellemében. A konfrontáció nyilvánvalóan káros Magyarországra nézve, mert politikai üzenete a többi tagállammal – elsősorban Németországgal – való szolidaritás durva megtagadása, aminek súlyosabb következményei is lehetnek.

 

A migrációellenes magyar jogszabályok és a tranzitzónák a valódi problémák közül semmit nem oldanak meg. Ugyanez vonatkozik a határkerítésre, amely nem megállította, hanem csupán elterelte Magyarországról a migrációt: a terhet Horvátországra és Szlovéniára tolta, de Ausztriát és Németországot egyáltalán nem „védte meg”, a migránsok más útvonalakon is ugyanoda érkeztek. A drótkerítés azért sem óvja meg Magyarországot, mert a 2245 km hosszú határainknak csupán egy csekély szakaszát (8%) zárja le, a túlnyomó rész (92%) nyitva maradt.

 

Európa csak összefogással tud felkészülni a migráció ellenőrzésére. Ebben az összes EU-tagállamnak és lehetőség szerint a szomszédoknak is részt kell venniük. A mi szempontunkból különösen fontos a nyugat-balkáni országok bevonása. A határ fejlett technikával és kiképzett élő erővel jól ellenőrizhető, de a felépített kerítésszakasz lebontására semelyik ellenzéki párt nem készül.

 

A migrációs folyamat megfékezésére a leginkább érintett EU-országok eredményes lépéseket tettek. Németország alkut kötött Törökországgal, ahonnan már nem engedik vízre szállni a migránsokat. Ezzel a balkáni útvonalon gyakorlatilag elapadt a vándorlás. Olaszország szorgalmazza a Líbián keresztül jövő afrikai migráció megállítását.

 

A német és a francia kormány az afrikai migráció forrás-országaival is tárgyalásokat folytatott, hogy gazdasági eszközökkel tartsák vissza az embereket a veszélyes vándorúttól. Több országgal (Maghreb-államok, Irak, Afganisztán) megállapodtak a visszatérésről, illetve a visszatoloncolásról. A német kormányalakítást megalapozó koalíciós megállapodás évi legfeljebb 200 ezer elismert menekült befogadását rögzíti. Ez a korlát is útját fogja állni a további migrációnak.

 

Az ENSZ nemzetközi tárgyalásokat kezdeményezett a migrációval kapcsolatos állami érdekek, szempontok és szabályok világméretű megvitatása céljából. Ez a szervezet azonban semmilyen kötelező normát nem szabhat, csupán ajánlásokat fogalmazhat meg. Az ENSZ-szel kapcsolatos magyar kormánypropaganda ugyanúgy hamis és hazug, mint az EU-ra vagy másokra vonatkozó rágalmak.

 

A Magyarország területére lépő idegen állampolgárok fogadása, ellenőrzése és menekültügyi kérelmeik elbírálása része a schengeni rendszernek, amely biztosítja számunkra az Európa nagy részében való szabad mozgást, belső határellenőrzések nélkül. A végrehajtásról azonban a nemzeti hatóságok gondoskodnak. Le kell szögezni: Magyarország területére senkit nem lehet külső kényszerből „betelepíteni”, ha ezt Magyarország kormánya, vagy maga az érintett nem akarja.

 

Magyarország a közel-keleti vagy afrikai migrációnak nem célja, viszont oroszok, kínaiak és mások szívesen vásárolnak maguknak európai állampolgárságot a magyar kormány által teremtett gyanús réseket (letelepedési kötvény, állampolgárság) kihasználva. Ugyanakkor hazánk maga is kibocsátó ország: értékes munkaerőnk százezer szám vándorol nyugatra jobb megélhetést keresve.