Magyarország gazdasága már fél évtizede nem képes előbbre jutni – jelentős részt a felelőtlen kormánypolitika, a politikai improvizálás, az adottságainkkal nem törődő, önkényes gazdaságpolitika miatt. Eddig úgy látszott, hogy a sorozatos hibáknak és a félrevezető ígérgetésnek nincsenek politikai következményei. Márpedig az emberek egyre nehezebben élnek, a megélhetési és lakhatási költségek a magyar családok többsége számára ijesztően nőttek, az élelmiszerek különösen megdrágultak. A kormány nagy hangon bejelentette, hogy 2025-ben végre „repülőrajtot vesz a gazdaság”, és „2030-ra utolérjük Ausztriát” – ehelyett több tekintetben az uniós lista végére került Magyarország. A sikertelenségért nem a gazdasági szereplők, vagy a külső körülmények okolhatók: szembe kell nézni azzal, hogy a szomorú statisztikai adatokban a korrupt, erőszakos és szakszerűtlen Orbán-rendszer következményei mutatkoznak meg.

​

A jó kormányzás felelőssége és feladata, hogy a magyar gazdaság fenntartható módon növekedjen, az állami eszköztár és anyagi forrás ne csupán egy szűk csoport gazdagodását, hanem az egész társadalom javát szolgálja. A piacgazdaságot a következő elvek mentén kell helyreállítani és újjá szervezni:

 

1. VALÓDI PIACGAZDASÁG ÉS TISZTESSÉGES VERSENY

Az állami korrupció felszámolása és tisztességes piaci verseny nélkül a gazdaság nem tud fejlődni. A valódi piacgazdaság működésének feltétele a közbeszerzések átláthatósága, a vállalkozások jogbiztonsága, a versenybarát gazdaságpolitika, az állami beavatkozások csökkentése. Európai példák mutatják, hogy a korrupció elleni fellépés kulcsa a bíróságok függetlenségének visszaállítása és független korrupció-ellenes ügyészségi szervezet létrehozása.

 

2. AZ EU-S FORRÁSOKHOZ HOZZÁJUTÁS, AZ UNIÓS ALAPOK HATÉKONY FELHASZNÁLÁSA

Gazdaságunk fejlődéséhez, modernizálásához továbbra is nagy szükség lenne az uniós támogatásokra, a közös európai programokban való részvételre, csakhogy ezek a források az állami korrupció miatt jelenleg korlátozottan érhetőek el. Az Orbán-kormány politikai támadásnak minősíti a korrupt rendszert érő hazai és külső kritikákat, és ami a fő: nem hajlandó a szükséges korrigáló intézkedések megtételére, az uniós források átlátható felhasználásának garantálására. Emiatt sok ezer milliárd forint vissza nem térítendő fejlesztési forrástól és kedvezményes hiteltől esett már el Magyarország. Az uniós forrásokhoz való hozzájutás előfeltétele, hogy visszaálljon a jogállam és működjenek a demokratikus intézmények. Mindez egyben nemzeti érdekünk, jövőbeli fejlődésünk alapja.

 

3. MAGASABB HOZZÁADOTT ÉRTÉKŰ GAZDASÁG

Másfél évtized Orbán-kormányzás nyomán a magyar gazdaságba hatalmas állami támogatással, vagyis adófizetői pénzekből olyan külföldi gyárak települtek be, amelyek viszonylag alacsony hozzáadott értékű, összeszerelő tevékenységet végeznek. Az ilyen üzemek nem igényelnek sok képzett munkavállalót és nem is nyújtanak nagy fizetést, ugyanakkor anyag- és energiaigényük súlyos környezeti és gazdasági fenntarthatósági kérdéseket vet fel. Ez is zsákutcás pálya: a magyar gazdaság modernizálásához ehelyett kiemelten fontos lenne az innováció, a fejlesztések és a kutatás állami támogatása, a digitalizáció, a magas tudást igénylő iparágak és tevékenységek fejlesztésének ösztönzése.

 

4. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK TÁMOGATÁSA

A nem NER-érdekeltségű magyar kis- és középvállalkozások (KKV) jelenleg hátrányban vannak a közbeszerzéseknél és az állami támogatásoknál, pedig ők a gazdaság kulcsfontosságú szereplői. A KKV-szektor versenyképességének érdekében végre mozgósítani kell a kis- és középvállalatok versenyképességét szolgáló ismert és bevált támogató eszköztárat, csökkenteni az adminisztratív terheket és mind a hazai, mind a nemzetközi piacra való kijutásuk korlátjait, és támogatni a szakmai képzési programokat.

 

5. BÉRFELZÁRKÓZÁS, VONZÓ HAZAI BÉRSZÍNVONAL

A magyar bérszint részben azért alacsony, mert az elhibázott állami fejlesztéspolitika miatt gazdaságunkban az indokoltnál nagyobb a csekély vagy közepes hozzáadott értékű tevékenységek aránya. A keresetek adóztatására elvileg egyetlen adókulcs vonatkozik, de az Orbán-kormány a pillanatnyi politikai érdekei szerint kivételek sorát vitte be a személyi jövedelemadózásba, miközben rekordméretű adóterhet ró az adózott bérekből vásárolt fogyasztásra. Hosszabb távú célunk a magasabb hozzáadott értékű, azaz termelékenyebb munkahelyek arányának növelése, mert ezáltal közeledhetünk az uniós bérszínvonalhoz. Ilyen politikával érhető el, hogy kevesebb magyar család szakadjon szét, és a külföldön munkát vállalók egy része hazajöjjön. Rövidebb távon a legalsóbb kereseti tartományt (a minimálbér környékén) adómentessé kellene tenni. Az igazságosabb adórendszer mellett a munkahelyi jogok erősítése is elengedhetetlen. A közszférában kiszámítható bérrendszereket kell kialakítani, együttműködve a szakszervezetekkel. A munkavállalók, a munkaadók szervezetei és a kormány között helyre kell állítani a szociális párbeszédet.

 

6. BIZTONSÁGOS ENERGIAELLÁTÁS, TAKARÉKOSSÁG ÉS A ZÖLD ÁTÁLLÁS ELŐSEGÍTÉSE

A gazdaságfejlesztési terveket az energiabiztonsági és energiaellátási stratégiai tervekkel összhangban kell kialakítani, így az ipar és a szolgáltatások számára is garantálható a szükséges energiamennyiség. Az épületenergetikai hatékonyság növelésével jelentősen csökkenthető az energiafelhasználás, ezáltal egyre kevesebb energia megy veszendőbe. A diverzifikált forrásokból származó és biztonságosan fenntartható energiaellátás lehetővé teszi, hogy az ország ne legyen kiszolgáltatva sem Oroszország, sem mások energiapolitikai játszmáinak.