A magyarság megtartása

Balázs Péter

A nemzetpolitika alapja a lehető legszélesebb nemzeteszme elfogadása és terjesztése. A magyarság fennmaradásának kulcskérdése minden erejének egyesítése, a sokféle tagolódáson és kölcsönös előítéleteken való felülemelkedés. Törődnünk kell a kisebbségi sorban élő magyarokkal, a világban szétszóródott diaszpórával és a megélhetési gondok miatt legújabban nyugatra vándorló tömegekkel is. Magyarnak kell tekintenünk mindenkit, aki ezt az identitást vallja és vállalja.

 

A világ magyarsága

Nemzeti hovatartozásunk az önmeghatározás egyik legelső helyén áll: a magyar nyelv, kultúra és történelem örökösei vagyunk. Magyarország polgárainak túlnyomó többsége magyarnak vallja magát, de élnek velünk egy hazában különféle nemzetiségek is. Ugyanakkor magyar nemzetiségű és tudatú emberek nagy számban léteznek országunkon kívül, szerte a világban. Az államhatárainkon túl élő magyarok ma három nagy csoportba sorolhatók. Körülményeik és gondjaik erősen különböznek egymáséitól, ezért mindegyikük kezelése különleges figyelmet és sajátos eszközöket igényel.

Az első a szomszéd államokban lévő, őshonos nemzettársaink. Elődeink korábban egy állam polgárai voltak. A határok a vesztes háborúk miatt odébb mozdultak, ők pedig a szülőföldjükön maradva kisebbségi sorba kerültek az államukat alkotó, többségi nemzetekhez képest. Magyarként való megmaradásukat és jogaik érvényesítését minden lehetséges eszközzel támogatnunk kell.

A második csoportot a világban szétszóródott, itthonról különféle történelmi okokból kivándorolt, vagy elüldözött magyarok alkotják. Túlnyomó részük szerencsésebb országokban lelt új hazára és vált annak hasznos polgárává. Leszármazottaik fokozatosan olvadnak be új környezetükbe és vesztik el nyelvüket, szüleik szokásait. Magyar származásuk emléke azonban sokáig megmarad, ezért érdeklődéssel tekintenek az óhazára. Velük tartalmas kapcsolatokat kell ápolnunk magyar tudatuk és kötődésük megtartása érdekében.

 

A legújabb, harmadik csoportot a munkát és jobb körülményeket kereső, főleg Nyugat-Európába kitelepült magyarok sokszázezres tömege alkotja. Nekik minden jogot és lehetőséget meg kell adnunk itthon, hogy ne szakadjanak el a hazájuktól, és ha a körülmények javulnak, térjenek haza és gyarapítsák az országot.

 

A kisebbségi magyarok és a diaszpóra körében sok a csupán részben magyar identitású személy: vegyes házasságok leszármazottai, magyar házastárs partnere, vagy magyarul is beszélő, de nem magyar tudatú emberek. További sajátos csoportokat alkotnak a Magyarországról a második világháború után erőszakkal kitelepített németek, valamint az üldöztetések miatt Izraelbe kivándorolt magyar zsidók. Köreikben az első generációk még őrzik a magyar nyelvet és kapcsolatokat, de leszármazottaik is kötődnek Magyarországhoz (pl. Joschka Fischer volt német külügyminiszter). Fontos a kulturális kapcsolatok ápolása mindazokkal, akik bármilyen módon kötődnek az országhoz, a nyelvhez, a magyar kultúrához.

 

A magyarság fennmaradásának kulcskérdése minden erejének egyesítése, a sokféle tagolódáson és kölcsönös előítéleteken való felülemelkedés. A nemzetpolitika alapja a lehető legszélesebb nemzeteszme elfogadása és terjesztése. Magyarnak kell tekintenünk mindenkit, aki ezt az identitást vallja és vállalja. Ebbe a nyílt, befogadó szemléletbe beleillenek a vegyes házasságokból származó, a különféle vallású, a színes bőrű (Kálid Artúr színművész), vagy magyarul már nem is beszélő nemzettársaink. Ez a nyitottság megfelel a Szent István-i tanításnak és erősíti a nemzetet.

 

Nemzetpolitikai célok és értékek

A legkényesebb nemzetpolitikai téma a szomszéd országokban élő, kisebbségi magyarok kezelése és támogatása. Ez az ügy számunkra a nemzet jövőjének egyik központi kérdése, azután a kétoldalú szomszédsági viszony fontos része, a túloldalról – Romániából, Ukrajnából stb. – nézve pedig az ottani kisebbségi politika érzékeny területe.

Mi nemzettársainknak tekintjük a kisebbségi magyarokat, szülőföldjükön azonban román, szlovák stb. állampolgárként bánnak velük, gyakran mellőzve sajátos kisebbségi jogaikat. Úgy kell támogatnunk őket, hogy ne kerüljön szembe egymással állampolgárságuk és nemzeti identitásuk. Ennek kulcsa emberi és kisebbségi jogaik teljes körű érvényesítése, szükség esetén nemzetközi nyomás segítségével. Ha nem járunk sikerrel, a helyi beolvadás és az elvándorlás tovább fogja tovább tizedelni soraikat.

A kisebbségi jogok a magyar identitás természetes és szabad viselésével kezdődnek. Ennek része az anyanyelv kiterjedt használata a közéletben (hivatalokban, bíróságon stb.) és a mindennapokban. Fontos eszköze a magyar nyelvű oktatás megtartása és fejlesztése minden fokozaton, a magyar nyelvű média, vallásgyakorlás és kulturális élet erősítése. A Magyarország által nyújtható támogatást elsősorban ilyen célú intézményekhez kell eljuttatni.

A kisebbségi érdekeket az adott ország politikai életébe beágyazott pártok képesek hitelesen megfogalmazni és hatékonyan képviselni. Romániában és Szlovákiában a magyar szavazók által támogatott pártok fontos országos politikai tényezők. Szerbiában (Vajdaság) és Ukrajnában (Kárpátalja) a magyarok számarányuk és elhelyezkedésük miatt inkább a regionális politikába kaphatnak beleszólást.

A kisebbségi politika legérzékenyebb témája az önrendelkezés. A személyi, kulturális, illetve területi autonómia lehetősége és módja függ a magyar közösség igényeitől és eltökéltségétől, de még inkább a többségi nemzet politikai érdekeitől és válaszaitól. Magyarország harmadik félként a két főszereplő közeledését és megegyezését tudja elősegíteni. Jó szomszédi viszonyok, tartalmas és kölcsönösen előnyös kétoldalú kapcsolatok, a történelmi megbékélés szorgalmazása sokat lendíthet a kisebbségi magyarok helyzetén. Mindennek az ellenkezője káros a magyar kisebbségekre nézve.

 

Az anyaország felelőssége

A kisebbségben vagy diaszpórában élő magyarok körében a magyar állampolgárság megadása is erősítheti a határokon átívelő összetartozás érzését és a kötődést a nemzeti identitáshoz. Az ilyen kettős állampolgárságnak akkor van létjogosultsága, ha nem veszélyezteti a születéssel elnyert eredeti – szlovák, ukrán stb. – állampolgárságot. Ennek feltételeit a magyar államnak kell kivívnia.

A kettős állampolgárok általában nem kaphatnak előnyösebb elbánást, mint az itthon élő, dolgozó, adózó eredeti magyar állampolgárok. Fontos, hogy a hazai választásokon a Nyugaton dolgozó hazai magyarok is ugyanúgy levélben szavazhassanak, mint a kisebbségiek a szomszéd államokból. Arra is ügyelni kell, hogy a magyar állampolgárságból ne legyen piaci termék, amit arra jogosulatlanok pénzért megvehetnek. A kettős állampolgárság semelyik hazai párt kezében ne váljék a szavazatszerzés eszközévé.

Az országon kívül élő magyarsággal foglalkozó intézmények (Magyarok Világszövetsége, Magyar Állandó Értekezlet stb.) korábbi korok termékei, nem a mai helyzettel és a valódi problémákkal foglakoznak. Általános szervezeti és személyi megújításuk szükséges, eközben figyelni kell a külhoni magyarság három fő csoportjának differenciált kezelésére, sajátosságaiknak megfelelően.

Nincs megfelelő és hatásos válasz az értékes magyar munkaerő legújabb kirajzására. A hazát az utóbbi években elhagyók száma immár a háborús emberveszteségekhez mérhető. A tömeges elvándorlás megállítása Magyarország egyik legsúlyosabb problémája. Olyan fordulat, amelynek hatására az eltávozottak visszatérnek, ma már csak kormányváltással érhető el.

A világ magyarsága számára az anyaország viselkedése, eredményei, nemzetközi megítélése fontos tájékozódási pontként szolgálnak. Ennek tudatában kell itthon színvonalas és sikeres politikát folytatni. A Fidesz rendszere néhány nacionalista jelszó mögött ennek éppen az ellenkezőjét valósítja meg: Magyarország újabban az európai eszme elutasítása, az erős idegengyűlölet, csökkenő gazdasági teljesítménye és a növekvő korrupció révén vált híressé. Így azt kockáztatjuk, hogy egyre kevesebben vállalják büszkén magyarságukat a világban.

Sorsfordító történelmi események centenáriuma kezdődik idén: az első világháború vége, amely azután Trianonhoz vezetett. A politikai térkép akkori nagyhatalmi átrendezésének környékünkön több volt a nyertese, mint a vesztese. Ha Magyarország az évfordulót a sérelmek táplálására és a revansizmus felszítására használja, akkor hamar szembe találhatja magát mind a hét szomszéd nemzettel és állammal. A jó megoldás a történelmi tapasztalatok együttes értékelése és a közös jövő építése. 2018-2020 alkalom lehet az előrelépésre a szomszédokhoz való közeledés és a történelmi megbékélés útján, ha ezt hiteles hazai politika alapozza meg.