A közös európai értékek érvényesülése Magyarországon

Bárándy Péter

 

A 2010-ben kormányzati hatalomra jutott pártszövetség – kihasználva a választásokon akkor még jogszerűen megszerzett kétharmados többséget – az Alkotmánybíróság jogosítványainak korlátozásával a költségvetéssel, az adózással, az illetékkel, a járulékokkal és a vámmal kapcsolatos szabályok tekintetében, azonnal megkezdte a fékek és korlátok lebontását.

A következő jelentős lépésként az elvileg az állam működése kereteinek, korlátainak és garanciáinak meghatározására hivatott (az Alkotmány helyébe lépő) Alaptörvény előkészítése és elfogadása nem felelt meg a törvényesség, mint jogállamiság egyik alapvető elvének, mivel nem teljesült az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a demokratikus és plurális eljárás követelménye. A törvényhozó előzetesen érdemben nem egyeztetett sem a társadalom, sem a politikai pártok, sem a szakma képviselőivel. Ennek következtében az Alaptörvény a jogállamiság szempontjából formailag illegitimnek tekinthető.

Az Alaptörvény tartalmában sem felel meg a jogállamiság követelményeinek, egyebek között mert

  • Az ún. „Nemzeti hitvallás” egyoldalú ideológiára illetőleg történelmi hagyományokra hivatkozó, arra utaló, illetőleg annak szellemében fogant rendelkezéseket tartalmaz, amely hosszú távon előre vetíti a kormányzásnak az európai szellemiséggel ellentétes ideológiai irányultságát. Ettől eltérően „A magyar államnak és alkotmányának, akárcsak más alkotmányos államoknak nem lehet világnézete, de szükségképpen elkötelezettje kell hogy legyen a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok értékeinek”.

 

  • Bár az Alaptörvény tételesen rögzíti az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető emberi jogokat, azok érvényesülését azonban vagy magában az Alaptörvényben, vagy a felhatalmazása alapján kiadott un. sarkalatos törvényben olyan feltételekhez köti, amelyek nem felelnek meg a közös európai emberi jogi hagyományoknak és követelményeknek. Ennek legutóbbi példája a 2018. évi CXXXII. törvénymódosítás, amely a vallási közösségek különböző formáit és azoknak az állam általi elfogadásának különböző feltételeit határozza meg. Ez ismételten nem felel meg az Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseinek, amely már több alkalommal kimondta az e területen tapasztalt diszkriminatív szabályzás tilalmát és a vallási semlegesség követelményének érvényesítését.

 

  • A fékek és egyensúlyok érvényesülését szolgálni hivatott intézmények tagjainak (Alkotmánybíróság) illetőleg azok vezetőinek kinevezését (Állami Számvevőszék Elnöke, Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke, legfőbb ügyész) a paritásos testület közreműködésével történő választást megszüntetve, kizárólag a parlamenti kétharmados többség hatáskörébe utalta és gyakorlatilag e személyek korlátlan ideig történő tisztségviselését teszi lehetővé. Különösen problémát jelent az igazságszolgáltatás függetlenségét érintően az OBH elnökének korlátlan hatásköre, amelyet az Európai Bizottság is kifogásolt (ennek alapján a törvény kismértékben változott, azonban az alapvető koncepció nem).

 

A fentiekben vázolt helyzet demokratikus választások útján történő megváltoztatásának lehetőségét azonban a regnáló hatalom gyakorlatilag lehetetlenné tette. Ennek egyik módja olyan választási törvény elfogadása, amely több eszközzel lehetővé teszi, hogy a kormányzó pártszövetség a választójogosultak kisebbségének szavazatával is a mandátumok kétharmadát kapja meg. Ennek egyik eszköze az un. győztes kompenzáció amely szerint az egyéni választókerületben győztes pártja javára töredékszavazatnak számít az első és második helyezett között különbözet is (ezzel a legutóbbi választáskor a győztes párt 6 mandátummal többet kapott, mint a ténylegesen rájuk adott szavazatszám szerinti mandátumok száma lett volna). Torzítja a választási eredményeket a választókerületek területének oly módon történő átalakítása is, amely eredményezi az ellenzéki többségű területek szétdarabolását (akár a szokásjogban kialakult választási földrajz követelményeinek pl. a választókerületek fizikai elkülönülésének elkerülése (pl. folyó) megszegésével is). Diszkriminatív és visszaélésre ad továbbá lehetőséget az is, hogy a külföldön tartózkodó de Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok és az un. határon túli magyarok más módon szavazhatnak. Míg az előbbiek csak a külföldön kijelölt konzulátusokon személyes megjelenéssel (ami egyrészt adott esetben hosszadalmas utazással járhat, másrészt kevés ilyen kijelölt hely van), az utóbbiak levélben szavazhatnak ami a tapasztalatok szerint is visszaélésekre adhat lehetőséges és szinte lehetetlen ellenőrizni a szavazat eredetiségét (ezt legutóbb maga az OVI elnöke is elismerte).

A média szabadsága, az információkhoz történő hozzáférés, átláthatóság

a) A sajtószabadság és az információkhoz való hozzáférés alkotmányos alapjog, melynek legfontosabb eszköze a média. A médiaszabályozás és a médiapolitika kiindulópontja csakis a média szabadsága lehet, ami alapvető feltétele a demokratikus választásoknak. A jelenlegi hatalom a média szabadságát illetőleg az ahhoz történő hozzáférést mind szabályozási, mind gazdasági oldalról lehetetlenné teszi.

Az indokolatlan mértékű és kiszámíthatatlan szabályozás szükségszerűen mind a média szereplőinek mind a felhasználóinak véleménynyilvánítási lehetőségei jelentős csorbulásához vezet. A média szabadságának alapvető része a médiarendszer szereplőinek esélyegyenlősége, mind a piacra lépés és a piaci mozgástér kialakítása, mind a szankcióalkalmazás során. Elvileg e követelmények érvényesülésének garanciális szabályait kellene szolgálnia a médiaszabályozásnak. A médiatörvények végrehajtása ma nemzetközi szinten jellemzően az e célból létrehozott, különböző szervezeti formákban működő médiahatóságok feladata. E hatóságokkal szemben a legalapvetőbb követelmény a függetlenség és a szakmaiság. Ez azonban hazai viszonyok között soha sem valósult meg, sőt a jelenlegi Médiatanács illetve a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság egyértelműen egyoldalú politikai befolyás alatt áll. A Médiatanács egyoldalú politikai befolyásoltsága és monopol helyzete, nem figyelmen kívül hagyva a politikai pártok médiával kapcsolatos torz elképzeléseit és hatalmi törekvéseit, eredményezték a médiapiac egyoldalúvá válását és a média függetlenségének megkérdőjelezhetőségét.

A média szabadságát gazdasági és politikai oldalról lehetetlenné teszi a média eszközeinek (mintegy 500 médium) egyértelmű kormányzati befolyás alatt álló konzorciumban történő koncentrálása. Ezzel a lakosság többségéhez csupán az állami média (rádió, tv, újságok) által rendelkezésre bocsátott hírek és információk jutnak el. Ezzel élve és visszaélve történik a lakosság álhírekkel, hazugságokkal való manipulálása, amit lehetetlen ellensúlyozni, hiszen az ellenzéki pártok képviselői nem is juthatnak hozzá a média eszközeihez. Ilyen hazugságokkal a hatalom képviselői a magyar polgárok mellett akár még a jóhiszemű nemzetközi szervezeteket is megtévesztik, mint legutóbb például a Velencei Bizottságnak a közigazgatási bíráskodással kapcsolatos ajánlásának félrevezető kommunikálása.

b) Évtizedek óta megoldatlan a pártok kampányfinanszírozása, amelynek átláthatósága a választások tisztességes lebonyolításának egyik előfeltétele. Ma azonban rendezetlen a kampányfinanszírozás átláthatósága, ellenőrizhetősége és szankcionálása, beleértve mind a pártokat, illetőleg az érdekükben kampányolókat, mind a támogatókat is. Ezzel a helyzettel élt vissza az Állami Számvevőszék, amikor egyes ellenzéki pártoktól nagy összegű támogatást vont vissza, illetőleg bírsággal sújtotta őket, holott erre hatásköre nincs és a jogorvoslati lehetőséget is kizárja a törvény.