Az európai foglalkoztatáspolitika célja a minél szélesebb körű aktivitás elősegítése, a befogadó jellegű munkaerő-piac kialakítása, a tisztességes munkakörülmények és bérezés biztosítása, a munkaerő képzés útján történő versenyképességének fenntartása, valamint az esélyegyenlőség garantálása. Ezektől a céloktól az utóbbi években a hazai rendszer elkanyarodott, intézményeit elsorvasztotta. Fordulatra van szükség.

​

A munkanélküliség kezelése: kifelé a zsákutcából!

A hazai foglalkoztatás helyzetét a munkanélküliségi ráta nem fejezi ki. Az alacsony munkanélküliség (kb. 4 % 2017 végén) ugyanis annak köszönhető, hogy 1./ 2011 után több százezer munkavállaló hagyta el hazánkat, és 2./ a tartós munkanélküliek aktiválását a kormány egy igen ellentmondásos közmunka-rendszer fenntartásával oldja meg.

A szabad munkavállalás az Európai Unióban fontos jog, de az elvándorlás ebben a mértékben nem kívánatos. Családokat szakít szét, több szektorban is veszélyezteti a normális működést, és hosszú távon aláássa a gazdaság növekedési potenciálját. A munkaerő-hiány sok vállalat beruházási lehetőségeit beszűkíti, ami egyszerre mennyiségi és minőségi probléma.

A jelenlegi helyzet döntően a munkaerő-piac 2010 utáni eltorzításának, az intézmények visszafejlesztésének következménye. A Fidesz-kormány egy lapra: a belügyi irányítás alatt működő közfoglalkoztatásra tett fel mindent – és ezzel az ország egésze veszít. 

Egy eszközzel nem lehet a munkaerő-piac összes anomáliáját kezelni. Ma már valószínűleg kormányzati körökben is tudják, hogy a közmunka rendszere ebben a formában zsákutca. Nagyjából 2017 eleje óta látható, hogy elkezdett kifarolni belőle. 

A közmunkának, közfoglalkoztatásnak lehet szerepe a munkanélküliség kezelésében (különösen nagy válságok idején és a fejlődés centrumaitól elzárt, depressziós régiókban), a mai magyar viszonyok között azonban a közfoglalkoztatásban részt vevők nagy része átvezethető más, ígéretesebb megoldásokba. Ilyen lehetőség a szociális szövetkezetek, illetőle a tartós munkanélküliek kisvállalkozások általi, támogatott foglalkoztatása.

Az alternatív aktiválási megoldások alkalmazása mellett elengedhetetlen a hosszabb idejű munkanélküli segély visszaállítása, hogy megnöveljük a munkába állás esélyét, és ehhez egy ezt támogató, tisztességes foglalkoztatási szolgálatot, közvetítőrendszert kell létrehoznunk. 

A termelékenységet és a teljes foglalkoztatást célzó munkaerő-piaci intézmények létrehozása alapvető feladat. Ennek vannak előzményei Magyarországon, de 2010 után felduzzasztott közmunka-program beindításával egyidejűleg mindez elhalt. A dinamikus gazdaság megköveteli a professzionális munkaerő-képzést és közvetítést, amelynek hálózata egy év leforgása alatt Magyarországon is kiépíthető. Az állami munkaügyi intézményrendszer ne közmunka hivatal legyen, hanem valódi képességgel rendelkezzen a kistérségi krízisek kezelésére, valamint egyéni karrierutak támogatására.

​

Szociális jogok és munkakörülmények

Magyarországon helyre kell állítani és érdemi feladatokkal kell felruházni a szociális párbeszédet a munkáltatók, munkavállalók és a kormány között. A szociális partnerek bevonásával felül kell vizsgálni a 2012-ben életbe léptetett munkajogi szabályozást.

A szakszervezeti és egyéni munkaügyi jogok növelése útján el kell érni, hogy csökkenjen a munkahelyi kiszolgáltatottság, és az emiatt gyakran előforduló radikális kizsákmányolás. Tiszteletben tartandó a ztrájkjog, erősítendő a kollektív alkuk rendszere, a szakszervezetek pedig függetlenítendők a mindenkori politikai hatalomtól.

Ösztönözni kell, hogy a dolgozók csatlakozzanak szakszervezetekhez ; azok számára az EU forrásaiból is kapacitás-fejlesztést kell biztosítani. A munkavédelmi előírásokat – az EU-joganyaggal összhangban – komolyabban kell venni; hatékony ellenőrzési rendszert kell felállítani (az érintett felek részvételével). Sokkal többet kell tenni a munkavállalás és a magánélet jobb összhangjáért, ami nemcsak a nők szempontjából fontos. Komolyan kell venni az aktív időskor koncepcióját – az élethosszig tartó tanulási lehetőségek biztosításával, munkahelyi egészségvédelemmel, rugalmas munkaszervezéssel.

Nagyobb figyelmet kell fordítani a fiatalok munkába állására, az első munkatapasztalatok megszerzésére. El kell kerülni, hogy a fiatalok a munkakörülmények vagy a jövedelem okán rossz tapasztalatokat szerezzenek, amitől azonnal az elvándorlás jut eszükbe. Az EU által kidolgozott és finanszírozott Ifjúsági Garancia lehetőségeit ezen a téren sokkal jobban ki lehet, és ki kell használni.

​

Munkavállalás és jövedelmek

A Fidesz kormányzása idején a bérdinamika hosszú időn át elmaradt a gazdasági növekedés ütemétől, majd a kormány hirtelen – nyilvánvaló kampányszempontokat érvényesítve – fogadta el a béremelés szükségességét. Ez sem a gazdaság, sem a cégek, sem a munkavállalók, sem a családok szempontjából nem megfelelő modell és eljárás. A bérmeghatározásban nálunk is az érdemi, háromoldalú érdekegyeztetésre kell ruházni a főszerepet.

A minimálbér a jövedelem-politika fontos eszköze. Bár az elmúlt évben jelentős emelés történt, jelenleg ezen a téren is elmaradunk a visegrádi országok átlagától (jelenleg a nettó minimálbér 24%-kal nagyobb Lengyelországban, mint nálunk). Fontos lenne továbbá, hogy a minimálbér ne csak a létminimumot érje el, hanem érjen el egyfajta társadalmi minimumot, amely már elegendő arra, akik napi 8 órában dolgozik, az kisebb váratlan kiadásokra félre tudjon tenni.

A minimálbér legyen teljes körű! Ne lehessen minimálbérnél alacsonyabb összegért senkit se foglalkoztatni! Ennek megengedésével a Fidesz egy veszélyes szegmentálódás, vagy akár kasztosodás előtt nyitott utat. Valójában a közmunkás is ugyanúgy munkás, mint aki egy vállalkozásnál alkalmazottnál dolgozik. Az a tartós munkanélküli, aki a közfoglalkoztatás útján lép be a munkaerő-piacra, legfeljebb három hónap átmeneti időszak után kapjon legalább minimálbért. Az állami cégeknél dolgozókat - főképpen a diplomásokat - közmunkás státuszból rendes foglalkoztatotti státuszba, a cégnél alkalmazott besorolás szerint át kell venni. 

Európa-szerte, és Magyarországon is jelentős a nemek közötti bérszakadék. Kormányzati törekvés kell, hogy legyen a férfiak és nők közötti bérkülönbség megszüntetése, csakúgy, mint a területi bérkülönbségek korlátozása. Utóbbi alakításában jelentős szerepet játszik a termelékenység alakulása, és általában a munkaerőpiaci kereslet és kínálat. Indokolt mégis elvárni, hogy az állam lépjen be szabályozóként, és a szociális partnerekkel egyetértésben dolgozzon ki megfelelő irányelveket.

​

Az állam mint foglalkoztató, gazdálkodó és szabályozó

Az utóbbi években az állam mint foglalkoztató élen járt a munkakörülmények lerontásában. A jövőben legyen a magyar állam példás foglalkoztató, mint ahogy példamutató gazdálkodóvá és kiszámítható szabályozóvá is kell válnia. 

A közszférára is érvényes, hogy ösztönözni kell az átlagbér növekedését, sőt egyszeri korrekció is indokolt lehet. Miközben 2008-ban 17%-kal keresett többet egy szellemi dolgozó a versenyszférában, mint a közszférában, 2016-ban már 41%-kal. Ez azt jelenti az állam nem ismeri el az alkalmazottait, nem becsüli meg a köz érdekében dolgozókat, hanyagul bánik az emberi erőforrásokkal. 
 

Az állam legyen prudens és takarékos, de önmagában az állam „karcsúsítása” nem lehet cél, mert az sokszor a közalkalmazottak béreinek és munkakörülményeinek romlásához vezet. (Ennek drámai példáját láthatjuk a szociális dolgozók esetében és az egészségyüben.)

Ne kisebb állam legyen a cél, amelynek alkalmazásából azért mennek el az emberek, mert ilyen alacsony fizetésért nem vállalják a munkát! Ugyanez igaz az állami vállalatokra is, ahol a bérek eddiginél dinamikusabb emelésével kell nyomást gyakorolni a versenyszféra többi területére. 
 

A kisebb állam, alacsony közalkalmazotti fizetés, alacsony adó ördögi köre egy rövidlátó, kontraproduktív szellemiséget tükröz. Miközben az állam a közalkalmazottakon spórol, sok esetben indokolatlan támogatásokat is nyújt. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezményeket felül kell vizsgálni. Ahogy a szociális rendszerben is több egyéni élethelyzetet, rászorultságot figyelembe vevő ellátás lehet indokolt, úgy a foglalkoztatási adókedvezményeket is célszerű kivenni az univerzális támogatások alól. Ma sok ilyen (foglalkoztatást finanszírozó) támogatást kapnak óriásvállalatok, miközben az induló kisvállalkozások adókerülésre kényszerülnek. A foglalkoztatási kedvezményeknek felső határt kell szabni, illetve nagyobb cégek esetén feltételekhez kell őket kötni. Korszerűbb intézményrendszer és szabályozási filozófia segítheti egyszerre a gazdasági versenyképességét és a dolgozók boldogulását.